2.Fejezet

Kezdetek..

Múlt..
A nevem Emily...Emily Brings, teljesen átlagos 18 éves lány vagyok,  egyszer az ismerőseihez menetem vidékre, és egy séta alkalmával találtam egy könyvet. Teljesen normális könyvnek nézett ki, megtépázott borítója ellenére. Felkaptam és mentem tovább, hogy majd elolvasom amikor visszaértem a vidéki látogatásból.

1 Héttel később...

Jelen...
Hazaérve köszöntem a szüleimnek, ezt követően felmentem a szobámba. Meghitt kis szoba volt, nem aggattam tele mindenféle csicsával, csak ami kellett, de azért néhány poszter kikerült elvétve a falra...lepakoltam a bőröndöket, elkezdtem szétdobálni a ruháimat amiket a mosásba szántam.
Hirtelen megpillantottam a könyvet amit megtaláltam... Jobban szemügyre vettem.. elég régi, koszos könyv. Letettem az asztalomra és mikor már mindent elpakoltam és rendbe tettem elkezdtem olvasni.
Teljesen ledöbbentem amikor kinyitottam. Vérrel bele volt írva egy név, bizonyos Amy Hangocks. Belelapoztam, minden oldalon vérrel bekarikázott betűkből összeálló szavak, mondatok. De a "napló" nem lett befejezve...vajon mi történt szegény lánnyal? 
Ijedtemben az ágy mögé dobtam a könyvet mikor az anyám kopogtatott.
-Gyere!-kiabáltam ki.
-Szia kicsim-mosolygott-jól érezted magad?
-Igen, remek volt minden.
-Annak örülök. Később még részletesebben mesélj el mindent, de most mennem kell a végén még odaég a vacsora.
-Jól van.
És ezzel elhagyta a szobámat. Remélem semmi baja nem esett a könyvnek. Lassú mozdulatokkal előhalásztam onnan ahová landolt.
-Huh-szerencsére semmi különösebb baja nem lett.
Most van egy kis időm, hogy elkezdjem olvasni.
" Amy Hangocks vagyok. 19 éves. ma 1992 november 20.-a van. Ma kaptam ezt a könyvet a fogvatartóimtól. Nagyon sokat kellett könyörögnöm és szörnyű dolgokat kellett megtennem hogy ezt megkaphassam. 
Hogy ki vagyok én? Egy senki.. a lelkem már hónapokkal ezelőtt feladta a küzdelmet. Régen egy élettel teli lány voltam. Tele erővel, kitartással és vággyal. Olyan vággyal hogy megtaláljam létezésem értelmét. Azt, hogy mért születtem én ide...
De egy szeptemberi napon elragadtak...minden erőmmel ellenkeztem de hiába..senki sem volt hogy segítsen rajtam. Nem láthattam az arcukat egyenlőre.. bekötötték a szememet, megkötöztek és egy kocsiba dobtak. Mikor levették a szemfedőmet, egy dohos pincében voltam. Se ágy, se semmi...csak a nyirkos falak körülöttem.
A testemről nem oldották le a köteleket, hogy még próbálni se próbálhassam megrúgni valakit vagy szabadulni.
-Na szépségem! ha jó leszel pár nap múlva kapsz egy rendes szobát!-és ezzel a mondattal becsapta a pinceajtót maga után és magamra hagyott. Könnyek lepték el az arcomat. Fogalmam se volt mit tehetnék.
zene
Ki kell jutnom innen bármi áron de szabad leszek!"
-Hát itt van az én hugicám!-szinte berúgta az ajtómat a bátyám-Mit olvasol?
-Ja ez? hát ez semmi-magam mögé tettem- Mit szeretnél?
-Csak azért jöttem hogy megmondjam kész a vacsora.

***

Egész vacsora közben azt éreztem hogy gombóc van a torkomban. Csak szegény Amy körül jártak a gondolataim... sietősen befaltam a tányérom tartalmát és újból bezárkóztam a szobámba hogy folytathassam az olvasást.