10. fejezet

Hazudni könnyebb könnyek között?

zene

*Amy szemszöge:

A konyhapadlón keltem fel, közvetlen mellettem Jayel.
Nem vitás hogy kettőnk közül ki bírja jobban. Még nagyon korán lehet. Csoda hogy magamtól felkeltem.
A fürdőben kicsit rendbe tettem magam ezután kölcsönvettem némi pénzt hogy vehessek valami ehetőt.
Szerencsére az éjjel-nappali mindig nyitva van.

A bolt csak 2 saroknyira volt onnan ahol meghúztam magam, tehát egy lusta dögnek mint ami én vagyok...mondjuk ki.. ez megeröltető!

Csípős hideg szél fújt kint, még világítottak az utcai lámpák, csak egy-egy lélek kóválygott céltalan a reggeli sötétben.
Dideregve, de elértem célomat, a boltot. Egyből mentem oda, ahova a hasam vezetett az édesség és pék kaják részlegéhez. Minden finomságot összeszedtem amit csak megkívántam.
Mindent kifizettem és indultam vissza. Az utcán mostanra elaludtak a fények, sötét, rémisztő alakok bolyongtak ide-oda.

Hogy mondhatnám el Jaynek a tegnap történteket...még belegondolni is fáj nekem, nem hogy még el is mondjam...inkább elfeledném az egészet csak legyen vége...minden esetre remélem elfelejtette hogy mi történt."

Huhh-fújtam ki a levegőt....ennyi elég is lesz tettem el a könyvet mert már lassan eljött a megbeszélt találkozó ideje a barátaimmal-Anya elmentem, majd jövök!-csuktam be magam után az ajtót.
Kezdek ettől a könyvtől kicsit ijedős lenni mikor kikeveredek az utcára. 

***

Mikor hazaértem felmentem a szobámba hogy folytathassam az olvasást. Igazi könyvmoly leszek a végén...
Nem volt ott ahova tettem...igazából sehol se találtam.
-Anyaaaaaa!-ordítottam de semmi válasz.
-Apaaa! Hol van anya?-rohantam le az emeletről.
-Nemrég ment el a barátnőivel. Csajos estét tartanak vagy mi. amíg nem zavar a focinézésben addig minden rendben van. De miért is keresed?
-Öhh.. semmi, nem fontos, majd megkérdezem tőle ha hazajött.
Te jó ég.. és mi van ha kidobta?! Vagy ha beleolvasott..az még a kisebb baj lenne..
Egy örökkévalóságig tartott mire anya végre hazaér...
-Anya anya anyaaaa-futottam oda hozzá-Hova tetted azt a vastag kopott régi könyvet?
-Amit az asztalodon hagytál?
-Igen azt!
-A tankönyves fiókodba tettem. ott nem nézted?
-Anya nyár van... persze hogy ott nem....-elővettem a könyvet a rejtekéből és folytattam volna tovább az olvasását amikor megjelent a drága testvérem.
-Mit akarsz?
-A szénceruzáidért jöttem. Az enyémeket nem találom.
-Talán ha egy kisebb rendet tartanál, akkor megtalálnád.. de csak talán.
-Csak add oda a ceruzákat és már itt se vagyok.
-Próbálj vigyázni rájuk...-nyújtottam felé a ceruzákat amik a szemem fényei.
Imádok rajzolni és a szénceruza alap eszköz egy jó rajzhoz. Amint bátyám elhagyta a szobámat belemerültem a könyvbe.
"Amikor visszaértem a lakásba Jay még mindig a padlón aludt. Lepakoltam a konyhapultra és elkezdtem bevonszolni a lakótársamat a szobájába.
A küszöbön átérve elkezdett nyöszörögni. Kicsit megböködtem hogy biztos legyek benne, még mindig mélyen alszik. Felszenvedtem az ágyára és miután betakartam, egy ideig néztem ahogyan alszik. Mindig is szerettem nézni az embereket ahogyan aludtak. Ilyenkor békésnek és nyugodtan tűntek.
-Mióta nézel?-nagyon megijedtem amikor elkezdett beszélni.
-Egy ideje...azt hittem alszol.
-Elég nehéz aludni miközben az embert megpróbálják az ágyába ráncigálni-a szeme még mindig csukva volt.
-Nem tehetek róla hogy nehéz vagy.
-Chh.. nem vagyok nehéz, te vagy gyenge.
-Kikérem magamnak hogy gyenge vagyok!-ezzel kiviharzottam a konyhába és elkezdtem enni.
Ez az idióta követett a konyháig leült mellém és elkezdte böködni a felkarom....mintha nem venném észre.
-Ezzel most mit akarsz elérni?-néztem rá.
-Csak megnézem milyen erős vagy-folytatta a piszkálást.
-Inkább tömd a fejed.
-Ez hogy került ide?
-Egy varázsló vagyok...elmentem érte a boltba.A pénzedet pedig ne keresd mert azt a Boltban hagytam.
Nagyon kómás lehetett mert csak megvakarta a halántékát és csendben elkezdett enni.
Az ellátmány felénél járhattam, éreztem hogy jóllaktam.
-Én.. izé.. mindjárt jövök-szóltam Jaynek miközben felkaptam a kabátomat.
Lementem a ház elé elszívni egy szál cigit. Szép csendben "füstölögtem" a padon, mit sem törődve az egyre nagyobb embertömeggel. Figyelmetlenségemnek meg lett az eredménye. Újból összefutottam a kicsit se kedves ismerőseimmel. Felrohantam a lakásba nem törődve Jayel, felkaptam a táskámat és kimásztam az ablakon, közben egy sajnálomot tátogtam az értetlen fiúnak az asztalnál, az elköszönés nélküli gyors távozásért, és mert nemsokára a fogvatartóim törnek be a lakásába. Sikeresen lejutottam az utcára, igyekeztem a sötétben maradni, hátha lerázhatom őket és visszamehetek Jayhez.

***

A rémálom újra kezdődik. Csak ez járt menekülés közben a fejemben. El kell rejtőznöm. El kell menekülnöm.