2014. február 22., szombat

10. fejezet

Hazudni könnyebb könnyek között?



*Amy szemszöge:

A konyhapadlón keltem fel, közvetlen mellettem Jayel.
Nem vitás hogy kettőnk közül ki bírja jobban. Még nagyon korán lehet. Csoda hogy magamtól felkeltem.
A fürdőben kicsit rendbe tettem magam ezután kölcsönvettem némi pénzt hogy vehessek valami ehetőt.
Szerencsére az éjjel-nappali mindig nyitva van.

A bolt csak 2 saroknyira volt onnan ahol meghúztam magam, tehát egy lusta dögnek mint ami én vagyok...mondjuk ki.. ez megeröltető!

Csípős hideg szél fújt kint, még világítottak az utcai lámpák, csak egy-egy lélek kóválygott céltalan a reggeli sötétben.
Dideregve, de elértem célomat, a boltot. Egyből mentem oda, ahova a hasam vezetett az édesség és pék kaják részlegéhez. Minden finomságot összeszedtem amit csak megkívántam.
Mindent kifizettem és indultam vissza. Az utcán mostanra elaludtak a fények, sötét, rémisztő alakok bolyongtak ide-oda.

Hogy mondhatnám el Jaynek a tegnap történteket...még belegondolni is fáj nekem, nem hogy még el is mondjam...inkább elfeledném az egészet csak legyen vége...minden esetre remélem elfelejtette hogy mi történt."

Huhh-fújtam ki a levegőt....ennyi elég is lesz tettem el a könyvet mert már lassan eljött a megbeszélt találkozó ideje a barátaimmal-Anya elmentem, majd jövök!-csuktam be magam után az ajtót.
Kezdek ettől a könyvtől kicsit ijedős lenni mikor kikeveredek az utcára. 

***

Mikor hazaértem felmentem a szobámba hogy folytathassam az olvasást. Igazi könyvmoly leszek a végén...
Nem volt ott ahova tettem...igazából sehol se találtam.
-Anyaaaaaa!-ordítottam de semmi válasz.
-Apaaa! Hol van anya?-rohantam le az emeletről.
-Nemrég ment el a barátnőivel. Csajos estét tartanak vagy mi. amíg nem zavar a focinézésben addig minden rendben van. De miért is keresed?
-Öhh.. semmi, nem fontos, majd megkérdezem tőle ha hazajött.
Te jó ég.. és mi van ha kidobta?! Vagy ha beleolvasott..az még a kisebb baj lenne..
Egy örökkévalóságig tartott mire anya végre hazaér...
-Anya anya anyaaaa-futottam oda hozzá-Hova tetted azt a vastag kopott régi könyvet?
-Amit az asztalodon hagytál?
-Igen azt!
-A tankönyves fiókodba tettem. ott nem nézted?
-Anya nyár van... persze hogy ott nem....-elővettem a könyvet a rejtekéből és folytattam volna tovább az olvasását amikor megjelent a drága testvérem.
-Mit akarsz?
-A szénceruzáidért jöttem. Az enyémeket nem találom.
-Talán ha egy kisebb rendet tartanál, akkor megtalálnád.. de csak talán.
-Csak add oda a ceruzákat és már itt se vagyok.
-Próbálj vigyázni rájuk...-nyújtottam felé a ceruzákat amik a szemem fényei.
Imádok rajzolni és a szénceruza alap eszköz egy jó rajzhoz. Amint bátyám elhagyta a szobámat belemerültem a könyvbe.
"Amikor visszaértem a lakásba Jay még mindig a padlón aludt. Lepakoltam a konyhapultra és elkezdtem bevonszolni a lakótársamat a szobájába.
A küszöbön átérve elkezdett nyöszörögni. Kicsit megböködtem hogy biztos legyek benne, még mindig mélyen alszik. Felszenvedtem az ágyára és miután betakartam, egy ideig néztem ahogyan alszik. Mindig is szerettem nézni az embereket ahogyan aludtak. Ilyenkor békésnek és nyugodtan tűntek.
-Mióta nézel?-nagyon megijedtem amikor elkezdett beszélni.
-Egy ideje...azt hittem alszol.
-Elég nehéz aludni miközben az embert megpróbálják az ágyába ráncigálni-a szeme még mindig csukva volt.
-Nem tehetek róla hogy nehéz vagy.
-Chh.. nem vagyok nehéz, te vagy gyenge.
-Kikérem magamnak hogy gyenge vagyok!-ezzel kiviharzottam a konyhába és elkezdtem enni.
Ez az idióta követett a konyháig leült mellém és elkezdte böködni a felkarom....mintha nem venném észre.
-Ezzel most mit akarsz elérni?-néztem rá.
-Csak megnézem milyen erős vagy-folytatta a piszkálást.
-Inkább tömd a fejed.
-Ez hogy került ide?
-Egy varázsló vagyok...elmentem érte a boltba.A pénzedet pedig ne keresd mert azt a Boltban hagytam.
Nagyon kómás lehetett mert csak megvakarta a halántékát és csendben elkezdett enni.
Az ellátmány felénél járhattam, éreztem hogy jóllaktam.
-Én.. izé.. mindjárt jövök-szóltam Jaynek miközben felkaptam a kabátomat.
Lementem a ház elé elszívni egy szál cigit. Szép csendben "füstölögtem" a padon, mit sem törődve az egyre nagyobb embertömeggel. Figyelmetlenségemnek meg lett az eredménye. Újból összefutottam a kicsit se kedves ismerőseimmel. Felrohantam a lakásba nem törődve Jayel, felkaptam a táskámat és kimásztam az ablakon, közben egy sajnálomot tátogtam az értetlen fiúnak az asztalnál, az elköszönés nélküli gyors távozásért, és mert nemsokára a fogvatartóim törnek be a lakásába. Sikeresen lejutottam az utcára, igyekeztem a sötétben maradni, hátha lerázhatom őket és visszamehetek Jayhez.

***

A rémálom újra kezdődik. Csak ez járt menekülés közben a fejemben. El kell rejtőznöm. El kell menekülnöm.

2014. február 14., péntek

9.fejezet

Fogaskerék

Zene


Az a két jómadár lépett be az ajtón...Azt leshetik hogy menekülés nélkül megadom magam!
Amikor felpattantam és a táskám után kaptam hogy azzal együtt kezdjek menekülni,hát nem megfogta a táskát az egyik?
_Fracokat!-ordítottam miközben dobtam el a táskát és tepertem tovább. Szlalomoztam a sorok között hogy egy kis előnyre tegyek szert, de hiába mert ők minden polcot feldöntöttek. 

Szerencsére átjártam már párszor ezt a boltot és tudtam merre tudok meglógni hogy aztán az utcán folytathassam a menekülést.

Jay szemszöge*:


Elejtettem a dobozokat amikor láttam hogy épp egy vörös hajú lányt  üldöz két férfi....csak nem.
-Amy!!!
Úgy ismerem ezt a várost ahogyan a tenyeremet ha nem jobban, minden kis mellék utcát, sikátort az eszembe véstem, tudom merre tartanak. Gyorsan átfutottam a bolton, nem törődve a pusztítással amit ott láttam futottam tovább. 
Pont beelőztem őket mikor hirtelen megragadtam Amy karját és behúztam magamhoz a sikátorba, majd gyorsan befogtam a száját, amíg az üldözői el nem tűntek a város forgatagában.
Ijedten néztem rá, ahogy ő is rám. Nem értettem mi volt ez.
Erősen szorított, szemeiben rettegést, kétségbeesést véltem felfedezni.
Egy ideig így, csendben, a sötét sikátor mélyén rejtőztünk..
Én törtem meg a csendet.
-Mi a fene volt ez?
Semmi válasz...megböködtem egy kicsit, hátha csak elkalandozott, de nem. Hallotta minden egyes szavamat.
-Amy-kezdtem bele de közbevágott.
-Kérlek menjünk innen egy biztonságos helyre. Ott majd mindent elmesélek.
Mielőtt elindultunk volna Amy közelebb jött hozzám már amennyire ennél is közelebb tudott, éreztem lélegzetét.Egymás szemét fürkésztük.
Hirtelen odahajolt hozzám és kaptam egy puszit.
-Ezt miért?-kérdeztem mosolyogva.
-Mert megmentettél..köszönöm.

***

Hazáig kommandóztunk, eléggé eldugott helyen volt a lakásom, ezért elég biztonságos lehet.
zene
Leültem a konyhába és vártam a ma történtekre a magyarázatot.
Miért zúzták szét a boltot? Kik voltak azok? Miért üldöztek téged? Visszajönnek e még?
Ezek a válaszok megválaszolatlanok maradtak, mivel Amy a pultra tette a vodkát..

-Gondolom nem csak nézegetni szeretnéd-ezzel egy poharat is tett elém.
-Nézd-ült le mellém-Mindent el fogok mesélni, de kérlek ne most.. túl sok nekem..-Ezzel már le is döntötte az elő kört.
-Rendben van, de akkor hagyj nekem is. Héé- nyúltam a vodkás üveg felé-Ez így nem ér!
-De még mennyire hogy ér-nevetett.

***

Már az üveg aljánál járhattunk amikor Amy megszólalt.
-Az emberek olyan gonoszak. Csak a saját érdekük a cél...nagyon kevés kivétel van ez alól.. ugye te az vagy?
-Persze-öleltem magamhoz.
****************************************
Boldog Valnetin napot nektek ^^ a komikat továbbra is várom, és a csoportban még mindig van hely :DD

2014. január 18., szombat

8.fejezet

Könyvesbolt

Még mielőtt felkelt volna a nap én már talpon voltam és jártam az utcákat. Nem időzhetek itt sokáig, a végén még rámtalálnak, és visszahurcolnak. Minél messzebb vagyok tőlük annál jobb.

Gondolatmenetemet az éhség szakította félbe. Nemsokára ebéd és én még mindig nem ettem semmit. Leültem egy közeli padhoz, és elővettem a madárlátta elemózsiámat. Nem volt sok, azt sem mondhatnám hogy jól laktam vele, csak kicsit csillapította étvágyamat.

Sietősen egy pékséget kezdtem keresgetni, a megmaradt pénzemből talán még futja valamire.
Ruhabolt,tisztító,bank, sehol egy pékség.

Nem hiszem el hogy ezen az átkozott helyen nincs egyetlen élelmiszer bolt, vagy valami ahoz hasonló...
Az egész napomat ebbe öltem bele hogy találjak valami ennivalót....Befordultam egy kis utcába és egy kis könyvesboltra akadtam.
Nemsokára lemegy a nap, sietnem kell hogy egy helyet találhassak ahol aludhatok. De ez a kis bolt olyan hívogató.
Beléptem az ajtón és mintha valami csodaországba kerültem volna, könyvek minden mennyiségben, kívülről azt hinné az ember hogy alig van pár polc tele könyvekkel, de itt 2 emeleten keresztül még az asztalok is zsúfolva, felpolcozva vannak könyvekkel. 
-Bámulatos-csúszott ki a számon, ezzel hangot adva ámulatomnak.
-Akkor biztosan új vagy itt-szólalt meg valaki a hátam mögött.
Gyorsan megfordultam és egy csillogó szempárral találtam szemben magam.
-Üdvözöllek a nevem Jay. Az enyém ez a bolt.Jó tudni hogy vannak még emberek akiket annyira lenyűgöznek a könyvek mint engem.
-Szia! Az én nevem Amy. Gyönyörű ez a hely! Első ránézésre meg nem mondtam volna rólad hogy ez a hely a tiéd...olyan..
-Más vagyok?-fejezte be a mondatomat.
-Igen....
-Mert attól hogy valakinek fekete a haja tetovált és pc-t visel még nem szeretheti a könyveket?-mosolyodott el.
-Hát..
-Ne ítélj első látásra. És mi járatban vagy erre? még nem láttalak itt. Új vagy errefelé vagy csak átutazóban?
-Mondjuk úgy hogy átutazóban.
-És van már szállásod?
-Őszintén? Tegnap a park egyik padján aludtam-nevettem ki magamat.
-Te jó ég! Ha van kedved lakhatsz nálam amíg nem szerzel valami más helyet. Mit szólsz?
-Az remek lenne! Nagyon köszönöm.
-Nem tesz semmit-legyintett majd elment hogy bezárja a bejárati ajtót-Gyere hátul megyünk ki.
Követtem, pár sarokra rá megérkeztünk egy kisebb házhoz.
-Tudom, nem valami nagy de megteszi-nyitotta ki az ajtót-Körbevezetlek,nem lesz hosszú ezt a "villát" bejárni-nevetett.
Egy két hálószobás,egy fürdős kis konyhás és étkezős ház volt egy nappalival.
-Ez lesz a te szobád amíg itt tanyázol.
-Ezt most úgy értetted hogy itt potyázok és felfalom a hűtőd tartalmát?
-Valahogy úgy.
-Nemár-ütöttem vállba de ezen is csak nevetni tudott.
Elfoglaltam a szobát és első dolgom volt hogy lezuhanyozzak. Olyankor minden gond elszáll.
Mikor végeztem felkötöttem a nedves hajamat, felöltöztem és a konyha felé vettem az irányt, már messziről lehetett érezni a mennyei illatokat.
-Jay te még főzni is tudsz?
-Ha neked a pirítós és a rántotta annak számít, akkor én egy michelin csillagos séf vagyok.
-És....kész van? Mert farkas éhes vagyok....
-Nemsokára kész lesz addig ülj le a pulthoz.
zene

***

Egy hét telt el csendben, bizonytalanul, hogy vajon még keresnek-e. Ez idő alatt Jayel jó barátok lettünk, azt is mondhatnám hogy ő a legjobb barátom.Besegítek neki a boltban, mindent megbeszélek vele, de az elrablásomat még egyszer sem hoztam szóba. Inkább minél hamarabb el szerettem volna felejteni az egészet..de egy dolog nem hagyta.
Katy...még mindig ott lehet, rabságban...és megígértem neki hogy megmentem.

***

-Szép jó reggelt!-csapódott ki az ajtóm.
-Jay menj a fenébe nagyon korán van! Hagyj aludni!
-Nem lehet! Fel kell kelned! Ma új könyvek jönnek, és rendszerezni kell őket és elpakolni. Szóval ma korábban kell bemennünk-húzta le rólam a takarót.
-Jó jó megyek már.. de akkor kérek egy kávét.
-2 cukorral?
-Igen.. és pirítóst is!-szóltam utána.
-Meg lesz.
-Egy angyal vagy!
-Tudok róla-nevetett a konyhában.
-Egó..
-Hallottam ám!
Gyorsan felöltöztem rendbe tettem magam. A kis hátizsákomat mindig beviszem magammal a boltba, sose lehet tudni. De most a cigimet, az öngyújtót és a képet amit Jayről csináltam a kabátzsebembe tettem.
Reggeli után a boltba vettük az irányt.
-Én behozom a dobozokat, te addig kezd majd el a felcímkézést és a kipakolást.
-Rendben-szóltam utána és már el is viharzott a dobozokért.
Leültem a földre és egy elég vaskos könyvet kezdtem el tanulmányozni.
A csengő jelzett hogy nyílik az ajtó.
-Jay kicsit lassú vagy nem gondolod? Ha így haladsz ma nem végzünk a munkával...
De nem Jay állt az ajtóban.

2014. január 3., péntek

7.fejezet

Szökési terv


Reggel a zár kattanására ébredtem.
Az ajtó nyikorgással jelezte hogy valaki épp átlépi a küszöböt.
Megdörzsöltem a szemeimet hogy kitisztuljon a látásom.
Sten nézett velem szemben és egy barátságos mosolyt küldött felém.
-Itt a reggelid-tette le a mellém lévő kis éjjeliszekrényre a fémtálcát.
-Köszönöm!-ültem fel és ölembe vettem az étellel megpakolt tálcát.
-Most mennem kell, még sok a dolgom-megfordult és elhagyta a szobámat.
Miután szinte mindent megettem ami a tálcán volt bementem a fürdőbe lefürödtem és kicsit összeszedtem magamat.
A gardróbban találtam egy kisebb hátizsákot amikor valami hordható ruha után néztem ami remélhetőleg mindent takar.
Felöltöztem majd a táskát az ágyra dobva elkezdtem a tegnap esti kincseimet előpakolni.
A pénzt átszámoltam és eltettem egy kisebb zsebbe, az öngyújtó még működik, de a toll teljesen beszáradt. Szomorúan tettem vissza a fiókba a tollat. Reméltem hogy még használható és rajzolgathatok, firkálhatok vele ezt-azt.
Az öngyújtót is eltettem és azt az ételt is ami a reggelimből megmaradt. A gardróbból néhány ruhát eltettem eső vagy csak szimplán hideg idő esetére.
Már csak azt kellene kitalálnom hogyan jutok ki innen. Lépteket hallottam.
-A fenébe hogy mindig ilyenkor kell megjelenniük-forrongtam, közben a táskát megpróbáltam az ágy alá tuszkolni. Szerencsére sikerült.
A főnök toppant be.
-Jó reggelt! Mivel tegnap elkószáltál nem volt időnk hogy elköltöztessünk Katyhez. 
Eléggé elfogott a nevetés amikor arról beszélt h majdnem elszöktem, de ezt próbáltam leplezni.
-Tehát ma délután minden holmit ruhák sminkek egyebek amire szükséged lehet leviszünk Katy szobájába. El fogtok férni mivel neki van a legnagyobb szobája.
Megköszöntem neki a "kedvességét" és ő elviharzott a szobámból.
-A fenébe!- örülök hogy nem leszek egyedül de ha Katyhez cuccolok... akkor most mindent ki kell pakolnom a táskából... mert eléggé észrevehető egy telepakolt táska...franc!
A pénz és a tüzet a zsebembe csúsztattam, a ruhákat visszaraktam a gardróbba és megettem a kaját is. a táskát is visszaszórtam a szekrénybe és leültem az ágyra.
Időben mert kisvártatva Sten és testvére jöttek értem.
-Gyere velünk Amy!
-Hova megyünk?
-Hát a cuccaidért nemsokára jönnek a többiek, addig leviszünk levegőzni.
-De miért ketten visztek?
-Mert a főnök nem szeretné ha még egyszer szemelől tévesztenélek.
Ezen Den elkezdett kuncogni amiért Sten oldalbabökte.
-Gyere! Menjünk!-nyújtotta a kezét ezúttal Den.
-De előbb vegyél fel egy kabátot!-utasított Sten.
-Mehetünk!-jöttem ki a fürdőből.
Elég hideg volt kint. Most jobban szemügyre tudtam venni a tájat, mert a köd eltűnt.
Sehol semmi... kihalt minden... a távolban egy erdő...hát ez nem lesz sok segítség a szökéshez.

****
zene
-Azt hiszem most már visszamehetünk.
Bent amikor a folyosón haladtunk akaratlanul is meghallotta amit nem kellett volna.
"Igen  nagyon szemrevaló, a neve Amy, még nem törtük meg eléggé a lelkét, de érdemes lenne megnéznie őt is.-ez a főnök hangja volt"
Nem tettem semmit csak mentem amerre vezettek a két oldalamon lévő emberek.
-De ez nem az én szobám ajtaja-jelentettem ki kissé zavartam amikor megálltunk.
-Mostantól az-jelentették ki egyszerre majd beljebblöktek és mentek a dolgukra.

-Amy?-hallatszott egy halvány hang.
-Katy?
Nagyon megörültünk egymásnak. A szoba teljesen megváltozott hogy az én holmijaim is bekerültek.
Megbeszéltük a tegnapi dolgokat, hogy miért esett össze, hogy mit csináltam akkor. Amit nemrég a folyosón hallottam.
-És mit fogsz tenni?
-Elszököm, és ha sikerült akkor visszajövök érted-jelentettem ki.
-De mi lesz ha megtalálnak? Nem biztos hogy sokáig menekülhetsz előlük.
-Már egy részét elterveztem-kezdtem keresni a kis hátizsákot. Mindent beletettem ami délelőtt benne volt, már csak az ebédre kell várni hogy eltehessek egy kis élelmet.
-Szurkolok neked és segítek ha tudok valamiben, hogy megszökhess.
-Köszönöm!-öleltem át.
-Ebéd!-nyílt az ajtó, én gyorsan hátradobtam a táskát.
Katy megkapta a tálcáját de én semmit...
-Uhmm...én nem kapok enni?
-De igen.. csak azt én nem tudtam hogy mostantól te is itt leszel-vakarta meg  fejét..majd nemsokkal hozta az én ebédemet is.
-Együnk!-csaptam össze a kezeimet és szinte mindent elfogyasztottam amikor rájöttem hogy valamennyit el kellene tennem.
-Kéred az enyémet?-nyújtotta Katy a tálcáját-én most nem vagyok éhes.
-Uhumm-vettem el tőle és a tartalmát a táskába süllyesztettem-Arra gondoltam hogy este kéne meglépni.
-De akkor sokkal jobban figyelnek mint nappal...talán hajnalban kéne menned, akkor szoktak embereket váltani.
-Hmm jó ötlet... tudod merre tudok innen kijutni feltűnés nélkül?
-Ha leérsz a földszintre és a konyha felé mész arra van egy nagy vasajtó. Tudod merre van a konyha?
-Igen.. múltkor pont arra jöttem vissza...

***
Katyt levitték levegőzni, és most egy hapek áll az ajtó előtt nehogy meglépjek, mert ezeknek vagy 6 órába is beletelik mire felszerelnek egy zárat, de az hogy elraboljanak egy nőt feltűnés nélkül hát az aztán megy mint a gyorspofon. 

***
Vacsora után hamar elmentem aludni hogy még hajnal előtt felkelhessek.
Nem sikerült elaludnom.. egész este az ment a fejemben amit a folyosón meghallottam...
zene

Motoszkálást hallottam és észrevettem hogy nemsokára hajnalodik.Gyorsan felkaptam a táskát a vállamra, a cipőmet és mentem kifelé.
Leértem a konyhába... még senkivel sem futottam össze, de valaki közeledett a konyhához. Elbújtam a pult mögött. Az a szerencsétlen aki most a pulton eszik el fogja játszani az esélyemet a szökésre.....
Menj már el!-mondogattam magamban.. és sikerült végre elment.
Vártam egy darabig amíg elég távolt kerül majd a vasajtó felé mentem.
Amint kijutottam a falhoz simulva lopakodtam és néztem hogy hol lehetnek azok a jómadarak akik meg akarnak állítani engem a tervemben.
A köd és a pillanatnyi sötétség segített abban hogy eljussak a birtokról.. el az erdőbe.
Kezdett világosodni amikor én az erdőbe értem.
-Végre-fújtam ki magam amikor már az erdő közepén lehettem.
Elővettem a kaját amit Katy adott és elkezdtem falatozni.
Nem maradhatok itt sokáig, hamar rájönnek majd arra hogy elszöktem...nem is merek belegondolni abba hogy mi lesz akkor, ha megtalálnak.
Továbbindultam, már dél lehetett amikor megpillantottam egy kisebb városkát. Nagyon megörültem. Elkezdtem az irányába futni. Elragadtak a kirakatok, az a sok boldog ember... ha tudnák hogy mi történt velem.. még nem szólhatok erről senkinek hátha lefizették valamelyiket.. keresnem kell valakit akiben megbízhatok, akire az életemet bízhatnám.
Elővettem a pénzt, amit találtam és bementem egy boltba venni egy doboz cigit.
Nem vagyok függő, csak alkalmanként szívok el egy-egy szálat. Volt hogy egy doboz fél évig kitartott.
Megvettem amit akartam és eltettem azt a táskámba majd továbbmentem...
Sétálgattam a városban, élveztem hogy szabad vagyok és új tervet szövögettem, hogy hogyan mentsem meg Katyt és hogy kell találnom valaki aki hisz nekem.
Hamar este lett, én egy parkban egy padon aludtam.
Csodás volt a csillagos égbolt, hamar elragadott az álom.