8.fejezet

Könyvesbolt

Még mielőtt felkelt volna a nap én már talpon voltam és jártam az utcákat. Nem időzhetek itt sokáig, a végén még rámtalálnak, és visszahurcolnak. Minél messzebb vagyok tőlük annál jobb.

Gondolatmenetemet az éhség szakította félbe. Nemsokára ebéd és én még mindig nem ettem semmit. Leültem egy közeli padhoz, és elővettem a madárlátta elemózsiámat. Nem volt sok, azt sem mondhatnám hogy jól laktam vele, csak kicsit csillapította étvágyamat.

Sietősen egy pékséget kezdtem keresgetni, a megmaradt pénzemből talán még futja valamire.
Ruhabolt,tisztító,bank, sehol egy pékség.

Nem hiszem el hogy ezen az átkozott helyen nincs egyetlen élelmiszer bolt, vagy valami ahoz hasonló...
Az egész napomat ebbe öltem bele hogy találjak valami ennivalót....Befordultam egy kis utcába és egy kis könyvesboltra akadtam.
Nemsokára lemegy a nap, sietnem kell hogy egy helyet találhassak ahol aludhatok. De ez a kis bolt olyan hívogató.
Beléptem az ajtón és mintha valami csodaországba kerültem volna, könyvek minden mennyiségben, kívülről azt hinné az ember hogy alig van pár polc tele könyvekkel, de itt 2 emeleten keresztül még az asztalok is zsúfolva, felpolcozva vannak könyvekkel. 
-Bámulatos-csúszott ki a számon, ezzel hangot adva ámulatomnak.
-Akkor biztosan új vagy itt-szólalt meg valaki a hátam mögött.
Gyorsan megfordultam és egy csillogó szempárral találtam szemben magam.
-Üdvözöllek a nevem Jay. Az enyém ez a bolt.Jó tudni hogy vannak még emberek akiket annyira lenyűgöznek a könyvek mint engem.
-Szia! Az én nevem Amy. Gyönyörű ez a hely! Első ránézésre meg nem mondtam volna rólad hogy ez a hely a tiéd...olyan..
-Más vagyok?-fejezte be a mondatomat.
-Igen....
-Mert attól hogy valakinek fekete a haja tetovált és pc-t visel még nem szeretheti a könyveket?-mosolyodott el.
-Hát..
-Ne ítélj első látásra. És mi járatban vagy erre? még nem láttalak itt. Új vagy errefelé vagy csak átutazóban?
-Mondjuk úgy hogy átutazóban.
-És van már szállásod?
-Őszintén? Tegnap a park egyik padján aludtam-nevettem ki magamat.
-Te jó ég! Ha van kedved lakhatsz nálam amíg nem szerzel valami más helyet. Mit szólsz?
-Az remek lenne! Nagyon köszönöm.
-Nem tesz semmit-legyintett majd elment hogy bezárja a bejárati ajtót-Gyere hátul megyünk ki.
Követtem, pár sarokra rá megérkeztünk egy kisebb házhoz.
-Tudom, nem valami nagy de megteszi-nyitotta ki az ajtót-Körbevezetlek,nem lesz hosszú ezt a "villát" bejárni-nevetett.
Egy két hálószobás,egy fürdős kis konyhás és étkezős ház volt egy nappalival.
-Ez lesz a te szobád amíg itt tanyázol.
-Ezt most úgy értetted hogy itt potyázok és felfalom a hűtőd tartalmát?
-Valahogy úgy.
-Nemár-ütöttem vállba de ezen is csak nevetni tudott.
Elfoglaltam a szobát és első dolgom volt hogy lezuhanyozzak. Olyankor minden gond elszáll.
Mikor végeztem felkötöttem a nedves hajamat, felöltöztem és a konyha felé vettem az irányt, már messziről lehetett érezni a mennyei illatokat.
-Jay te még főzni is tudsz?
-Ha neked a pirítós és a rántotta annak számít, akkor én egy michelin csillagos séf vagyok.
-És....kész van? Mert farkas éhes vagyok....
-Nemsokára kész lesz addig ülj le a pulthoz.
zene

***

Egy hét telt el csendben, bizonytalanul, hogy vajon még keresnek-e. Ez idő alatt Jayel jó barátok lettünk, azt is mondhatnám hogy ő a legjobb barátom.Besegítek neki a boltban, mindent megbeszélek vele, de az elrablásomat még egyszer sem hoztam szóba. Inkább minél hamarabb el szerettem volna felejteni az egészet..de egy dolog nem hagyta.
Katy...még mindig ott lehet, rabságban...és megígértem neki hogy megmentem.

***

-Szép jó reggelt!-csapódott ki az ajtóm.
-Jay menj a fenébe nagyon korán van! Hagyj aludni!
-Nem lehet! Fel kell kelned! Ma új könyvek jönnek, és rendszerezni kell őket és elpakolni. Szóval ma korábban kell bemennünk-húzta le rólam a takarót.
-Jó jó megyek már.. de akkor kérek egy kávét.
-2 cukorral?
-Igen.. és pirítóst is!-szóltam utána.
-Meg lesz.
-Egy angyal vagy!
-Tudok róla-nevetett a konyhában.
-Egó..
-Hallottam ám!
Gyorsan felöltöztem rendbe tettem magam. A kis hátizsákomat mindig beviszem magammal a boltba, sose lehet tudni. De most a cigimet, az öngyújtót és a képet amit Jayről csináltam a kabátzsebembe tettem.
Reggeli után a boltba vettük az irányt.
-Én behozom a dobozokat, te addig kezd majd el a felcímkézést és a kipakolást.
-Rendben-szóltam utána és már el is viharzott a dobozokért.
Leültem a földre és egy elég vaskos könyvet kezdtem el tanulmányozni.
A csengő jelzett hogy nyílik az ajtó.
-Jay kicsit lassú vagy nem gondolod? Ha így haladsz ma nem végzünk a munkával...
De nem Jay állt az ajtóban.