Felemészt a kábulat.. mennyi ideje lehetek itt?!
Most hogy bezárkóztam a szobám rejtekébe folytathattam az olvasást. Még mindig a hideg futkos a hátamon mikor szembesülök azzal, hogy vér borít szinte minden egyes lapot.
"Ültem a sötétségben. Fogalmam sem volt mit tehetnék jelenleg...szemem kezdte feldolgozni a sötétséget és jobban megfigyeltem a helyet ahova bezártak. Minden erőmmel próbáltam felállni de hiába. A bokámat, sőt a combjaimat is összekötözték. Szitkozódtam, minden egyes próbálkozásom felesleges...Teltek az órák.. semmi... egyre éhesebb lettem, a hasam jelezte hogy már szinte egy napja nem ettem, és nem ittam...így telt el 2 nap. A második nap végén a szervezetem feladta, és elájultan feküdtem.
Arra eszméltem hogy egy padlásszobában, egy ágyon fekszem.Mellettem az asztalon étel volt, és egy kancsó víz. Gyorsan az étel után nyúltam volna de még mindig meg voltam kötözve. Leestem az ágyról. Körbevett a porfelhő, ami teljesen megtöltötte a tüdőmet. Köhögtem, hogy megszabaduljak tőle. Egy nevetésre eszméltem fel. Nem láttam senkit.
-Nem csak szép de nagyon éhes is lehetsz.
-Ki vagy és mért raboltatok el?! Mért kötöztetek meg, és mért éheztettetek?!!
-Nem éheztettünk.. annyira..nem lett volna jó ha ide-oda kapálózól és üvöltesz miközben ide felhozunk..
-Akkor mért vagyok még mindig megkötözve... egyáltalán mért kellek én nektek??
-A kötél azért kell hátha maradt még energiád... és hogy mért kellesz nekünk? Mert terveink vannak veled. Először is elmondom a szabályokat. Nincs szökési kísérlet. Ha még is megpróbálod büntetést kapsz! Ha megpróbálsz megölni minket vagy bántóan cselekedni ránk névbe akkor büntetést kapsz! Viszont ha azt teszed amit mondunk és jó leszel, akkor jobban bánunk veled, ami azt is jelenti hogy megszabadulhatsz a kötelektől.
Egyre közelebbről hallottam lépteit. Megpillantva harag és bosszú vágy öntötte el szívem egészét.
Lehajolt és államnál fogva kényszerített hogy ránézzek.
-Közelebbről nézve még szebb vagy.
Undorodva néztem rá majd leköptem. Letörölte arcát, majd kezemnél fogva felemelt a levegőbe.
-Nem szép dolog a gazdádat leköpni.
-Nem vagy te semmim se!-ordítom, mire ő erősen felpofoz. Könnyek gyűlnek szememben amik hamarosan beterítik arcomat.
-Hogy hívnak drága?
-Ehhez semmi közöd!-mire sajnálóan megrázza fejét majd ismét kezet emel rám, de mielőtt megütne megszólalok. Amy! A nevem Amy.
-Milyen Amy?
-Amy Hangocks...
-Jó kislány-ezzel letesz az ágyra.-Biztosan éhes vagy... most leveszem a köteleket de ha szökni próbálsz-hangja figyelmeztető volt.
Lassan leoldotta rólam a köteleket. Mintha új erőt merítettem volna a semmiből az adrenalin úgy futott végig a testemben. Felpattantam és az ajtó felé szaladtam. Most itt a lehetőség... odaértem az ajtóhoz és elfordítottam a kilincset de az ajtó nem mozdul... zárva... döbbentem rázom a kilincset de semmi... a férfi aki az ágynál van csak nevet majd közelebb jön.
-Amy, Amy Amy....makacs vagy.. azt hitted ennyire ostoba vagyok hogy nem próbálsz meg elszökni? De ezzel csak saját magadnak ártasz. Minden bizonnyal az egész házban hallható volt üvöltésem, és kétségbeesett sikoltásom. Kegyetlenül megvert....
-Én figyelmeztettelek.. ha nem viselkedsz büntetést kapsz. Potyogtak a könnyeim... minden porcikám sajgott.. csak feküdtem élettelenül a padlón mint egy hulla.. de valami azt hajtogatta bennem hogy nem, itt nem adhatom fel! Tovább kell lépnem ezen és minden áron kijutni.
A férfi könnyedén felemelt és az ágyra tett majd csókot nyomott a vérző ajkaimra. Undor és harag. Megint csak ezeket éreztem. De semmi erőm nem volt már arra, hogy ellenkezzek.
-Egyél! Semmire nem megyünk ha lefogysz és csontváz leszel, főleg akkor nem ha meghalsz.-elhagyta a szobát és hallottam ahogy be is zárja az ajtót.
zene
Ujjaimat végigsimítottam szétrepedt ajkaimon, és újonnan szerzett horzsolásaimon, a veréstől vörös bőrömön. Meg is ölhetett volna, de nem tette..... milyen szörnyűségekre kellek én nekik?
De ez jobb mint a pince... mindent ételt megettem amit az asztalon hagytak nekem..a szoba.. hát az előző két napot töltött helységnél sokkal jobb...
Összekuporodtam az ágyon, majd lehunytam szemeimet és minden jóra próbáltam gondolni, bármire ami nem itt van vagy itt történhet velem."
Kopogás.. ismét a kopogás! Elegem van!
-Mit akarsz?!- szóltam ki élesen.
-Csak jó éjszakát kívánni jöttem!
-Okés akkor jó éjt!-a telefonomra pillantottam.. te jó ég nemsokára fél egy.... eltettem a könyvet a fiókomba, egy biztonságos helyre ahol csak én matatok néha-néha és elmentem aludni.
"Ültem a sötétségben. Fogalmam sem volt mit tehetnék jelenleg...szemem kezdte feldolgozni a sötétséget és jobban megfigyeltem a helyet ahova bezártak. Minden erőmmel próbáltam felállni de hiába. A bokámat, sőt a combjaimat is összekötözték. Szitkozódtam, minden egyes próbálkozásom felesleges...Teltek az órák.. semmi... egyre éhesebb lettem, a hasam jelezte hogy már szinte egy napja nem ettem, és nem ittam...így telt el 2 nap. A második nap végén a szervezetem feladta, és elájultan feküdtem.
Arra eszméltem hogy egy padlásszobában, egy ágyon fekszem.Mellettem az asztalon étel volt, és egy kancsó víz. Gyorsan az étel után nyúltam volna de még mindig meg voltam kötözve. Leestem az ágyról. Körbevett a porfelhő, ami teljesen megtöltötte a tüdőmet. Köhögtem, hogy megszabaduljak tőle. Egy nevetésre eszméltem fel. Nem láttam senkit.
-Nem csak szép de nagyon éhes is lehetsz.
-Ki vagy és mért raboltatok el?! Mért kötöztetek meg, és mért éheztettetek?!!
-Nem éheztettünk.. annyira..nem lett volna jó ha ide-oda kapálózól és üvöltesz miközben ide felhozunk..
-Akkor mért vagyok még mindig megkötözve... egyáltalán mért kellek én nektek??
-A kötél azért kell hátha maradt még energiád... és hogy mért kellesz nekünk? Mert terveink vannak veled. Először is elmondom a szabályokat. Nincs szökési kísérlet. Ha még is megpróbálod büntetést kapsz! Ha megpróbálsz megölni minket vagy bántóan cselekedni ránk névbe akkor büntetést kapsz! Viszont ha azt teszed amit mondunk és jó leszel, akkor jobban bánunk veled, ami azt is jelenti hogy megszabadulhatsz a kötelektől.
Egyre közelebbről hallottam lépteit. Megpillantva harag és bosszú vágy öntötte el szívem egészét.
Lehajolt és államnál fogva kényszerített hogy ránézzek.
-Közelebbről nézve még szebb vagy.
Undorodva néztem rá majd leköptem. Letörölte arcát, majd kezemnél fogva felemelt a levegőbe.
-Nem szép dolog a gazdádat leköpni.
-Nem vagy te semmim se!-ordítom, mire ő erősen felpofoz. Könnyek gyűlnek szememben amik hamarosan beterítik arcomat.
-Hogy hívnak drága?
-Ehhez semmi közöd!-mire sajnálóan megrázza fejét majd ismét kezet emel rám, de mielőtt megütne megszólalok. Amy! A nevem Amy.
-Milyen Amy?
-Amy Hangocks...
-Jó kislány-ezzel letesz az ágyra.-Biztosan éhes vagy... most leveszem a köteleket de ha szökni próbálsz-hangja figyelmeztető volt.
Lassan leoldotta rólam a köteleket. Mintha új erőt merítettem volna a semmiből az adrenalin úgy futott végig a testemben. Felpattantam és az ajtó felé szaladtam. Most itt a lehetőség... odaértem az ajtóhoz és elfordítottam a kilincset de az ajtó nem mozdul... zárva... döbbentem rázom a kilincset de semmi... a férfi aki az ágynál van csak nevet majd közelebb jön.
-Amy, Amy Amy....makacs vagy.. azt hitted ennyire ostoba vagyok hogy nem próbálsz meg elszökni? De ezzel csak saját magadnak ártasz. Minden bizonnyal az egész házban hallható volt üvöltésem, és kétségbeesett sikoltásom. Kegyetlenül megvert....
-Én figyelmeztettelek.. ha nem viselkedsz büntetést kapsz. Potyogtak a könnyeim... minden porcikám sajgott.. csak feküdtem élettelenül a padlón mint egy hulla.. de valami azt hajtogatta bennem hogy nem, itt nem adhatom fel! Tovább kell lépnem ezen és minden áron kijutni.
A férfi könnyedén felemelt és az ágyra tett majd csókot nyomott a vérző ajkaimra. Undor és harag. Megint csak ezeket éreztem. De semmi erőm nem volt már arra, hogy ellenkezzek.
-Egyél! Semmire nem megyünk ha lefogysz és csontváz leszel, főleg akkor nem ha meghalsz.-elhagyta a szobát és hallottam ahogy be is zárja az ajtót.
zene
Ujjaimat végigsimítottam szétrepedt ajkaimon, és újonnan szerzett horzsolásaimon, a veréstől vörös bőrömön. Meg is ölhetett volna, de nem tette..... milyen szörnyűségekre kellek én nekik?
De ez jobb mint a pince... mindent ételt megettem amit az asztalon hagytak nekem..a szoba.. hát az előző két napot töltött helységnél sokkal jobb...
Összekuporodtam az ágyon, majd lehunytam szemeimet és minden jóra próbáltam gondolni, bármire ami nem itt van vagy itt történhet velem."
Kopogás.. ismét a kopogás! Elegem van!
-Mit akarsz?!- szóltam ki élesen.
-Csak jó éjszakát kívánni jöttem!
-Okés akkor jó éjt!-a telefonomra pillantottam.. te jó ég nemsokára fél egy.... eltettem a könyvet a fiókomba, egy biztonságos helyre ahol csak én matatok néha-néha és elmentem aludni.
annyira jóó*-*
VálaszTörlés