2013. december 28., szombat

5.fejezet


Tehese angels who carry me..


Remegtem az érintésétől. Elfogott a hányinger és az undor.
Szinte már könyörögtem hozzá:
-Kérlek.. kérlek ne bánts!
-A könyörgés itt mit sem ér!-nevetett ki.
-Tűnj innen!-löktem hátrébb de nem nagyon hatotta meg.Egyre mérgesebbnek tűnt, hamar kimutatta az ellenkezésem iránt táplált dühét.Erősen felpofozott,még látszódtak a nemrég kapott kékes zöldes foltok a testemen...erre még ez is.
Megragadta a pólómat és egyszerűen leszakította rólam.
Először inkább csak tátott szájjal álltam és néztem hogy ez most tényleg valóság vagy igaz-e. Akkor kaptam észbe hogy futnom kéne mielőtt a nadrágom is úgy végzi mint a póló....de innen nincs menekvés. Az ajtó zárva.
A fürdő felé vettem az irányt amikor újra éreztem erős fogását a felkaromon, majd hirtelen az ágyravágódtam.
 És belém csapott az értelem. 

A csipogó! Gyorsan előkaptam és az orra előtt megnyomtam a gombot.
-Ribanc!-csapta ki a kezemben lévő kis kütyüt. Nagyon mérges lett, látszottak az erek a nyakán, kezdtem hátrálni, minél messzebb tőle annál jobb.
A sarokban kuporogtam és vártam hogy megmentsenek....az ajtó ami a kijutásomat akadályozta egyszerre kicsapódott a zárat kitéve a falból és újabb két ismeretlen emberrel találkoztam.
-Charlie!-ordította az egyik férfi...-a főnök szerint megint játszadozni akartál az egyik eladható lánykával.Ugye tudod ha ez megint előfordul akkor a torkod bánja?
A szemeim elkerekedtek..mi van???? eladható lányka?
-Szóval most gyere szépen!-a másik fickó megragadta a karjánál és kirángatta a "szobámból".
Mintha ikrek lennének.. annyira hasonlítanak egymásra.
-A nevem Sten-nyújtotta felém a kezét hogy felsegítsen,hamar kapcsolt hogy a ruhacafat a földön a pólóm akar lenni...-várj hozok neked egy pólót.
Egy szimpla fekete póló volt a hátulján csipkével..
-És aki kirángatta Charlie-t a szobából ő a bátyám, Den-én még mindig a sarokban kuporogtam...féltem hogy bántanának-Nem maradhatsz itt, főleg hogy miután elég gyorsan szétszedtük a zárat...szóval most gyere-nyújtotta újra felém a kezét.
Vajon mekkora lehet egy a hely? ezen gondolkoztam amikor már nagyon sok lépcsőn átverekedtem magam de még mindig nem értünk oda ahova Sten igyekezett velem a háta mögött.

Megálltunk egy ajtó előtt.
-Sss...figyelj-mutatott az ajtóra..hangos ordítás szűrődött ki. 
    Eljátszottad az utolsó esélyed! Megmondtam hogy én magam fogom elvágni a torkodat!
    Kérlek főnök kérlek nem fog többé előfordulni!
    Tényleg nem fog erről magam kezeskedem-jelentette ki a főnök...elhanyatló üvöltés után újra beszélgetni kezdtek. Ezt takarítsátok el.. délutánra ne legyen itt! Megértettétek? Mindenki egyszerre jelentette ki? Igen főnök!

-Mi-mi volt ez?- kérdeztem összerezzenve.
-Csupán Charlie... túl sok hibát vétett.Ezért már alulról szagolja az ibolyát-halkan elkezdett nevetni, de amikor észrevette hogy nyílna az ajtó gyorsan odébbhúzott minket.
-Főnök itt van a lány-épp kezdtem volna közbeszólni hogy nevem is van de akkor megpillantottam bent a holttesten...jobb ha most inkább befogom a szám mielőtt engem is megölnek.
-Helyes. Hozd Katyt és menjetek ki. Kell a friss levegő egy ilyen élmenyekkel teli reggel után-megfogta az államat és kényszerített hogy a szemébe nézzek-Hidd el nem olyan rossz itt nem bántunk ha jó leszel-ezzel elindultunk Katy szobája felé. Szokásos módon az ajtó nyitva.

-Nagyon örülök hogy újra láthatlak-ugrott a nyakamba, amikor meglátta hogy én is jelen vagyok.
Nem szóltam semmit csak szorosan magamhoz öleltem, de még mielőtt helyre jött volna a lelki állapotom, Sten közbeszólt.
-Vegyetek fel kabátot...hideg van kint...
-Már elnézést de nekem nincs semmi ruhám.. tudod nem tudtam összepakolni mielőtt elraboltatok volna-elnevette magát aztán Katy gardróbjára mutatott.
-Kb ugyanolyan magasak vagytok, biztosan jó lesz az egyik kabát rád.

Elég nagy köd volt kint ahhoz képest hogy ősz volt...körbe körbe sétálgattunk. Azt hiszem egy hintát pillantottam meg a ködben elveszve..mindig is imádtam hintázni. Ha valami bajom volt vagy hintáztam vagy felkaptam a deszkámat és elmentem minden bajomtól távolkerültem ilyenkor.
Visszarángatott merengésemből hogy Katy rosszul lett. Amíg drága fogvatartóm vele foglalkozott úgy éreztem meg kell próbálnom elszökni, és ha sikerül visszajövök Katyért és megmenekülünk.

Éreztem hogy átjárja a testem az energia. Sosem voltam jó futó de most még egy olimpiát is megnyerhettem volna. Az ismerős alakok elvesztek a ködben.
-Gyere vissza!-ordított.
Figyelmen kívül hagytam és csak arra figyeltem nehogy elessek, vagy nekimenjek valakinek vagy valaminek. Elsüvítettem a hinta mellett de akkor észrevettem újból Katyéket... Hogy lehetek ekkora szerencsecsomag?!? Hogy futhattam körbe? 

Ha odafutok hozzájuk nagyon megbánom, a b terv... az talán megment hogy ne keveredjek nagy bajba...már nincs időm lelécelni innen mert lépteket hallok mindenhonnan.
B terv: vissza a hintához azt tettetve hogy csak egyedül szerettem volna lenni a friss levegőn..talán beválik.
A hinta irányából még nem láttam alakokat. Amint leültem minden erő amit addig éreztem eltűnt, levegő után kapkodtam.Lassan megnyugodtam és elkezdtem hintázni. Furcsa hogy senki sem vette észre, hogy itt vagyok.

Arra lettem figyelmes hogy éhes vagyok, körülnéztem és már lassan kezdett besötétedni...minden bizonnyal engem keresnek...ha megpróbálnék elszökni akkor megtalálnának... de itt a közelben a szerencsétleneknek eszükbe sem jut keresni engem.. idióták.
Álmos vagyok éhes és kimerült... talán jobb lenne ha bemennék a "ketrecbe". úgy is meg fogok szökni,de nem ma.. az nehéz lenne. Lábam a talajt érte és elindultam visszafele.

Minden ajtó zárva van kivéve a bejárati nagy vasajtót és Katy szobájának ajtaját..tényleg értelmes dolog...
Lassan nyomtam befelé az ajtót. Amikor beléptem senki sem volt ott..mintha kihalt volna minden..
-Hahó!-Van itt valaki?-semmi válasz nem jött. Mentem helységről-helységre mí nem egy nappali szerűséget találtam. Rengetegen voltak ott és éppen beszéltek. valami nagyon fontos témáról lehetett szó mert a főnök nagyon bosszúsnak nézett ki. Úgy gondoltam jobb ha nem szólok közbe. Inkább megvárom amíg kicsit lecsillapodnak. Egy kicsit odébb leültem és vártam.

-Te vesztetted el! Ha nem kerül elő akkor a te torkodat is átvágom!-fenyegetőzött a főnök....azért sajnálom Stent...ő elvégre is segített nekem.. vagy talán csak a munkáját végezte... nem is tudom...
Amikor már úgy gondoltam nem ölnek meg azért mert visszajöttem közbeszóltam.
-E-elnézést-elég kínos hogy az egész banda egyből a legkisebb pisszenésemre előrántja minden fegyverét-Kaphatnék valamit enni? Nagyon éhes vagyok-bámultam a cipőmet egyre jobban.
-Te jó isten-hangzott a főnöktől és Stentől egyszerre, Sten rohant hozzám megölelt majd hátul összefogta a kezemet nehogy próbálkozhassak valamivel..... ilyen állapotban maximum egy legyet tudnék lecsapni de azt is csak akkor ha az a légy eléggé be van drogozva.
-Hol voltál?!-üvöltött a főnök?-Hogy merészeltél elszökni??? És mi vezetett addig hogy visszagyere-ezt a mondatot már elég lágyan mondta a többihez képest.-Sten most megúsztad, de többet ilyen ne forduljon elő! Intézd el hogy ne legyen éhes, utána menjen el fürödni majd aludni,amíg fürdik csináljátok meg a zárat amit ma kitéptetek a falból-sorolta az utasításokat.

Egy tágas konyhaféleségben leültünk, elém tett minden hozzávalót hogy válasszak mit szeretnék enni és csináljam meg magamnak. Miközben ettem semmi másra nem gondoltam mint hogy egy forró fürdőt akarok semmi mást.

-Hol voltál?-félve néztem rá miközben folytattam az evést-Hol voltál?-kérdezte ezúttal erősebb hangszínben.
-A hintánál-alig volt hallható a hangom-megnyugtatott hogy egyedül lehettem.
Csak elmosolyodott és nézte ahogyan eszem.
-Többet ne hozd rám a frászt.....ha végeztél akkor gyere-mondta miközben az utolsó falatokat is lenyeltem.
Felvezetett a padlásszobába, én bementem hogy vegyek ez hosszú forró fürdőt amíg ő és a többiek megcsinálják a zárat az ajtón."

Hajnal körül letettem a könyvet.Nagyon álmos lettem. A félelmetes hogy ez a történet megtörtént...jah és persze hogy vérrel vannak karikázva a szavakat összerakó betűk... ettől még mindig futkos a hátamon a hideg....
Lassan elnyomott az álom.

1 megjegyzés: